HALOTTAK NAPJA
A BAGAMÉRI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KÖZÖSSÉGÉBEN
2010. NOVEMBER 2.-ÁN, DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR,
A REFORMÁTUS TEMPLOMBAN.
Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él!”
(János evangéliuma 11:25)
1. Praeludium - Improvizáció: „Jöjj szép halál!” (orgona: Marczi Ernő)
2. Bevezető - J. S. Bach(1685-1750): A jászolnál (orgona: Sárosi Dániel, szoprán: Tuzson Hajnalka)
Szent jászlad mellett állok itt, ó Jézusom, én éltem.
Ím hoztam lelkem kincseit, mit bőven adtál nékem.
Vedd elmém, szívem, életem, s mind mi bennem végtelen.
Ó vedd és örvendj néki.
Még meg sem szült én jó anyám, már földre szálltak értem,
Én rólad mit sem tudtam bár, te máris bírtad éltem.
S hogy létre hívott nagy kegyed, már tudta mindjárt jó szíved,
Hogy én csak hozzád vágyom.
Mély, síri álmot álmodám, nap lángja vagy te nékem,
Mely hosszú, gyászos éj után ott fénylik fönn az égen.
A nap, mely bennem árad el, s a mély hit lángját gyújtja fel,
Mily szép, mily áldott fényed.
(P. Gerhardt, Závodszky Zoltán fordítása)
3. Apostoli köszöntés, bevezető gondolatok (Szabó Zsolt lelkipásztor, Bagamér)
4. Vers – Vajda János: Őszi tájék (Tiba Zsolt lelkipásztor, Szatmárcseke)
Az égen a felhő egymást üzi-hajtja,
Suhogva a parton hajlong a sikár.
Csóválja a fejét a hegyélen a makkfa:
Hogy oda megint az örömteli nyár!
Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.
A cinege fázik a tüskebokorba’,
A kerti haraszton zokog a szél:
Elhervad a rózsa, lehull a levél,
Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Mi itten örök: a halál-e, vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég?
Mi itt a csalódás, hol itten az álom,
Vajh innen-e, avagy túl a határon?
Az égen a felhő egymást üzi-hajtja,
Bujdosni a tarlón indul a katáng.
Elnémul az erdő, elszállt a galambja.
Siránkozik a falubéli harang.
Mezőkön az árnyék, tengereken hab
Mulik, születik, mint mára a holnap,
A szemfödelet rángatja hideg szél:
Elhervad a rózsa, lehull a levél,
Elhervad a rózsa, lehull a levél.
Hiába hisz ember, hiába remél?
Hát semmi, de semmi, ami vigasztal
Ott túl amaz árkon újra tavasszal?
Ereszkedik a ravatal a gödörbe,
Dörögnek a hantok: örökre, örökre,
A sírra borul le hü szerető:
Semmit soha vissza a temető?!
Az égen a felhő egymást üzi-hajtja.
Lemegy a nap. A nyáj hazatér.
Távolba vessz el halk, méla kolompja.
Kiált a kuvik, száll a denevér.
Sírhalmot ölelve az anya zokog.
- Majd kigyul a csillag, kisüt a hold.
S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél,
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!
5. Gyülekezeti ének – 401:2,5 (orgona: Marczi Ernő)
2 A bűntől és haláltól Megváltál engemet, :/: Ó Jézus, véred árán Megszerzéd üdvömet. Nem rettent már halálom, Sem semmi félelem; Nyugalmamat tebenned, Megváltóm, meglelem.
5. Elválni kedvesinktől Fájdalmas és nehéz, :/: De szívem szent reménnyel A jövendőbe néz. Jézus, én bizodalmam, Hiszem, hogy egy napon Szerettimet a mennyben Újra megláthatom.
6. Megemlékezés I.:
Tóth Sándor, élt 84 évet; Csontos Józsefné Lakatos Eszter Róza, élt 79 évet;
Pál Jánosné Nagy Irén, élt 85 évet; Kocsis Jánosné Silye Etelka, élt 83 évet;
Horváth János, élt 91 évet; Kállai Gyuláné, élt 80 évet.
7. Gyülekezeti ének – 422:1,5 (orgona: Marczi Ernő)
1. Hadd menjek Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De az az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyughatok Örökre én!
8. Megemlékezés II:
Somogyi Józsefné Kiss Julianna, élt 64 évet; Frankó István, élt 74 évet;
Csige Istán, élt 78 évet; Lakatos József, élt 52 évet;
Kárándi József Gyula, élt 76 évet; Gál Miklósné Vincze Etelka, élt 68 évet.
9. J. S. Bach: A végső órám (orgona: Sárosi Dániel, szoprán: Tuzson Hajnalka)
Mért nem jő el végső órám, meddig tart-e földi kín?
Békém tán majd megtalálnám halál hűvös karjain.
Szívem tőle mért is félne? Vágyva hányszor hívtam őt.
Az ígéret szent földjére ő visz el bús éltemből.
Jój’szakát ti dőre álmok, csalfa élet jój’szakát!
Halljad, hogyha égbe szállok, lelkem búcsusóhaját.
Ó, mert élek, arra vágyom, végső órám jöjjön el,
Sírom által angyalszárnyon így visznek majd égbe fel.
(E. Neumeister, Závodszky Zoltán fordítása)
10. Megemlékezés III:
Szabó Sándorné Lakatos Irén, élt 76 évet; Balogh Tibor, élt 47 évet;
Guba József, élt 58 évet; Beke Józsefné Veress Rozália, élt 78 évet;
P. Lakatos Sándor, élet 76 évet, Dr. Keserűné Dányádi Zsuzsnna, élt 51 évet.
11. Gyülekezeti ének – 364:1,3,4 (orgona: Marczi Ernő)
1. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól!
Midőn az ég és föld meg fognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni. /LIBERA ME DOMINE/
3. Haragnak napja az, kínok, ínség napja, Nagy nap, mely a bűnöst gyötri, szorongatja.
Midőn te, ki mindig éltél, és fogsz élni, Eljössz a világot lángokban ítélni. /DIES IRAE/
4. Örök nyugodalmat ó, adj, Uram, nékünk, Örök világosság fényeskedjék nékünk,
Hogy trónusod körül mi udvart állhassunk, S téged, boldogítót, örökké áldhassunk. /REQUIEM AETERNAM/
12. Megemlékezés IV:
Nagy József Géza, élt 76 évet; Pál József, élt 62 évet;
Takács Imre, élt 58 évet; Kanalas Sándorné, élt 62 évet;
Ásztai Barnáné, élt 58 évet; Erdős Tiborné, élt 71 évet;
Kertész Sándor, élt 51 évet; Finta János, élt 55 évet.
13. F. Schubert(1797-1828): Litánia (orgona: Sárosi Dániel, szoprán: Tuzson Hajnalka)
Minden lélek nyugszik békén, egyik hosszú kínja végén,
Másik álmát törve meg, fáradt aggok, gyermekek,
Mind a túlsó partra léptek: nyugszik békén minden lélek.
Vágyban égő gyenge lányok, kiknek arca könnyben ázott
Álnok szívű párjukért, kik nem nyertek földi bért,
Mind a túlsó partra léptek: nyugszik békén minden lélek.
S kik nem jártak könnyű fényben, éjjel gond közt voltak ébren,
Hogy majd egykor boldog üdv váltsa gyászos életük,
Mind a túlsó partra léptek: nyugszik békén minden lélek.
(J.G.Jacobi, Hárs Ernő fordítása)
14. Vers – Töröld le könnyedet (Bódi Ágota)
Hogyha súlyos gondterhedet
Alig-alig bírod,
Kíntövises ösvényedet
Véges-végig sírod,
Gondolj rá: Él az Isten!
Őreá vesd terhedet:
Bízzál Benne, jó lesz minden –
Töröld le könnyedet!
Hogyha porba hullni látod
Sok szép reményedet,
Romba dől a boldogságod,
Hullatod könnyedet,
Szívedre mély kétség ül,
De ne tépd lelkedet:
Bízzál, és minden jó lesz végül,
Töröld le könnyedet!
Ha ártatlan kell szenvedned
Gúnyt, szitkot, rágalmat,
Méltatlanul fel kell venned
Sok durva bántalmat,
Óh, ne gyötrődj, a bosszúra
Ne lobbantsd szíved,
Megfizet az Ég és Föld Ura,
Töröld le könnyedet!
Ha a halál learatja
szíved szeretteit,
Mint a zápor, úgy hullatja
Szemed gyászkönnyeit,
Bár fájdalmas ott a válás
Ahol van szeretet,
De lesz a mennyben viszontlátás
Töröld le könnyedet!
Csak akkor, ha feltárulnak
Előtted bűneid,
Szemedből kicsoirdulnak
Miattuk könnyeid,
Ne töröld le, borítsa el
Bűnbánat szívedet,
Isten maga szárítja fel
Patakzó könnyedet.
Várjad Őtet, könnyhullatva,
Porba hullva mélyen,
Jőni fog Ő kegyet adva,
Hogy a lelked éljen.
Ha bűnbánat könnyözöne
Áztatja orcád,
Akkor van a menny öröme
Legközelebb hozzád.
15. Mi Atyánk
16. Záró ének – 90. zsoltár: 1,2 (a 2. versszakot állva énekelje a gyülekezet) (orgona: Marczi Ernő)
1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
2. Az embereket te meghagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.
17. Áldás
18. Postludium – Improvizáció: „Mind jó, amit Isten tészen” (orgona: Marczi Ernő)
A Boldog Feltámadás Reménye Alatt
A teljes áhitat DVD-n kapható! Érdeklődés a Lelkészi Hivatalban.
